Nézzük mire érdemes kiemelt figyelmet fordítani a gyerekcipő kiválasztásakor:
Az újszülöttek 98%-ának lába teljesen egészséges. A lábfejlődés szempontjából kiemelkedő fontosságú időszakot jelent a születéstől a kisgyermekkorig (0-2 év) tartó időszak, amikor a lábfej csontozata még nagyon képlékeny. A kemény csontok helyett inkább porcok képezik, melyek ugyanolyan rugalmasak, mint az orrunkban és fülünkben található porcok. Az évek során ezek a porcok szilárdulnak meg és fejlődnek csontokká gyermekünk lábában. Az újszülött talpán nem látszik a későbbi lábboltozat homorulata, hanem teljesen lapos, de ez nem azt jelenti, hogy a gyermekünknek később lúdtalpa lesz. Az izmok, inak fejlődése és a csontok elrendeződése a kisgyerekek talpra állás után indul meg igazán, a fejlődés szabadságának biztosítása pedig kiemelkedő fontosságú. A mászós időszak alatt, amikor a gyermek 8-12 hónapos, a jellemző mozgás a négykézláb mászás. Minden egészséges gyermek úgy áll fel, hogy sarka kissé befelé dől és a boka belső része még lejjebb van. Ezért van az, hogy az épp csak talpra állt apróságok térde jellegzetesen kifelé áll, lábuk „O” alakot formál. A felállást követő oldalazó lépegetésekkor láthatjuk, hogy a kicsi lábujjait behúzva (bekarmolva) szinte belekapaszkodik a talajba. Ilyenkor jobb, hogyha nem adunk még rá cipőt, mert mezítláb nagyon intenzíven fejlődnek a lábizmok. Ebben az időszakban csúszásgátlós zokni vagy bőrdarabokból varrott puha talpú mamusz az ajánlatos a lakásban. Ha a járás nem megfelelő vagy késik, a lábboltozat fejlődése is késik. A gyermek felállását és járását nem szabad siettetni.
Legegészségesebb ebben az időszakban ha fűben, homokban, földes talajon mezítláb jár a gyermek, mert az apró egyenetlenségek segítenek a láb kis izmainak edzésében és nem terül úgy szét a lábfej. A kemény, sima felülettel más a helyzet: a láb elülső része szétterül, ezért befelé fordul a sarok.
Nem mindig megoldható azonban, hogy mezítláb járassuk a gyermeket, előfordul, hogy cipőt kell rá adni. A megfelelő cipő az, amelyik körülöleli és stabilizálja a lábtő csontokat, tartja a bokát, talpa legyen könnyű, hajlékony, és ne csússzon.( Próbáljuk meg kettéhajtani a cipőt, ha elég rugalmas a talp ez viszonylag könnyen megy.) Fontos ellenőriznünk, hogy a cipő kérge/sarka keményített legyen, talpa gumi. Lábfeje legyen széles, hogy a kicsi ujjak kaparó mozgását lehetővé tegye. Ha magas a lábfeje gyermekünknek, igyekezzünk olyan gyerek cipőt választani, melynek nincs a nyelvgyöknél varrása pl. ez a modell.
A gyerekek lába erősen izzad, ezért ügyeljünk a természetes alapanyagokra, bőr, textil. Ezek az anyagok megfelelően szellőznek, ugyanakkor jó támaszt adnak a lábnak minden irányban. A gyerek cipője ne legyen se kicsi, se nagy. A túl nagy cipőben nem tud a láb megfelelően gördülő mozgást végezni így romlik a járás minősége és sokszor elesik, elbotlik a túl hosszú cipő miatt a gyermek. A lábnak a megfelelő fejlődéshez és a jó talajérintkezéshez megfelelő méretű cipőre van szüksége. A túl kicsi cipő jelei észrevehetők, ha a szülő rendszeresen ellenőrzi a pici lábakat. Árulkodóak az esetleges piros foltok, bőrkeményedés, hólyag, vagy az is ha a gyermek sokszor kéredzkedik ölbe, nem szívesen sétál. Ha nyűgös amikor cipőt kell húznia, vagy le akarja rúgni a cipőjét. Amikor ezek a jelek jelentkeznek, érdemes megmérnünk a kicsi lábát, és a cipő belső talphosszát. A belső talphossz, az álló gyermek talplenyomatának hossza. Állítsa gyermekét mezítláb egy papírlapra, és rajzolja körül a lábat a talp és a papír érintkezési vonala mentén, majd a rajzon mérje meg a leghosszabb távolságot (a sarok és a nagy lábujj között). Ez lesz a belső talphossz. Ideális esetben a cipő 0,5-0,7 cm-el hosszabb mint a gyermek lába. Az erősebb lábú gyerekek esetében érdemes kicsit többet rászámolni, nekik max. 1 cm hely szükséges. A gyerekcipoabc.hu oldalon minden gyerekcipő leírásában megtalálja a cipő méretek mellett, az általunk lemért belső talphossz méretet is.
Hogyan ellenőrizhető még a megfelelő gyerekcipő méret?
A cipőbe szűken bele kell férjen a mutató ujjunk, akkor jó a méret. Milyen gyakran kell a gyerekek lábát megmérni? Ahhoz, hogy a gyermek cipője se túl nagy, se túl kicsi ne legyen – a kis lábacskákat 2-3 havonta meg kell mérni. 2-3 éves korban a gyerekláb ugyanis évente körülbelül két-három gyerekcipő méretet nő: óvodás- és kisiskolás korban 2, később, pedig 1 vagy 2 méretet.
Kisiskolás korban különösen figyeljünk oda gyermekeink lábfejére, talpára. Ekkor hirtelen nyúlnak meg, testsúlyban is változnak és ez ahhoz vezet, hogy a gerinc egyensúlyi helyzete is megváltozik. Ha a láb izmainak fejlődése ezzel nem tud lépést tartani, akkor a sarkak elkezdenek befelé dőlni, a gyerek a testsúlyát sarkai belső részére helyezi, a bokák bedőlnek, egymás felé borulnak.
Nem ejtettem még szót a talp kialakításról.
Szándékosan hagytam a végére ezt a témát, mert ebben a szülők, és a szakemberek véleménye is megoszlik.
Melyik a legjobb?
Erre csak Te találhatod meg a helyes választ. Saját gyermeked alapul véve vizsgáld meg a lehetőségeket, és dönts saját megítélésed alapján.
A gyerek cipő kialakítása lehet:
- haránt-emelős, ez egy a bőr talpbélés alá beépített többnyire szivacsos, plasztikus betét, ami megemeli a lágyékrészt, a láb boltozatot
- boltívet modellező kialakítású, vagy úgynevezett lágyékbetét, mely a sarok és a bütyökrész között ívelő, két végén támaszkodó, rugalmas híd, rugalmassága miatt úgy tartják, nem lustítja el a hosszanti boltozat izmait
- és supinált kivitelű, a cipőtalp belső sarok része 4-5 mm-el megemelt, természetes labilitást okozva, mely elősegíti a talpizmok használatát, ezáltal erősödését. Ebben az esetben a talpbetétje egyenes kialakítású, nincs se haránt-emelő, se rugalmas híd. (A supinált cipőkről bővebben ITT olvashatsz.)
Vannak esetek, amikor nincs mérlegelési helyzetben a szülő, mert egyértelmű deformitást megállapító szakvéleményt kapott, és javasolták számukra a supinált cipőt, vagy valamilyen ortopéd cipő használatát...
Annak, aki nem észlelt elváltozást gyermeke lábán bármelyik kivitel választható, a szülő elvei azok, bizonytalanság esetén pedig szakorvosi tanács az, amik döntenek a kérdésben.
A haránt emelőről alakultak ki leginkább ellentmondásos vélemények. Egyes vélemények szerint a haránt- emelő a hosszboltozatot tartó izomzat gyengüléséhez vezet, hiszen nem kell dolgoznia, más vélemények szerint viszont ez alkalmas a lúdtalp kialakulásának megelőzésére.
Mi az a haránt emelő?
A lábnak 2 boltozata van, ahol a csontok egészséges (nem csecsemő) lábon ívet alkotnak:
- egy haránt (=keresztirányú) boltozat, és
- egy hosszanti boltozat.
Az ívek szerepe , hogy a felülről egy pontban ránehezedő nagy súlyt (testsúly) széles felületre szétoszlassa. A haránt boltozat előrébb van, és keresztirányú a lábra (lásd ábra). De a lábnak ezt a "valódi" haránt boltozatát a lúdtalppal kapcsolatban felejtsük is el gyorsan, mert a lúdtalpban ennek gyakorlatilag nincs szerepe. E "valódi" haránt boltozat lesüllyedése más betegségeket okoz (kalapácsujjak, egymásra forduló ujjak, bütyök, stb.), melyek inkább idősebb korban jelentkeznek. Ha lúdtalpnál "haránt emelésről" beszélnek, legtöbbször nem erre, hanem a hosszanti boltozatra gondolnak.
Hosszanti boltozat (lúdtalpnál ez süllyed le!)
A lúdtalp a hosszanti boltozat lesüllyedésének betegsége. Ennek megfelelően a lúdtalp kezelésében a hosszanti boltozat emelésének van jelentősége, a lúdtalppal kapcsolatban tehát mindig erre a belső, nagy, hosszanti ívre gondoljunk, a cipők esetében pedig a talpbetét belső oldalán levő nagy, félgömbszerű domborulatra.
A szupináló sarok elve is a képen látható: Döntsd egyszerűen kifelé a cipőt, és a boka így kevésbé dől befelé. A szupinálás és a lesüllyedt belső ív (hosszanti boltozat) alátámasztása talpbetét domborulattal tehát 2 külön dolog. Amit persze alkalmazhatnak együtt is egy gyógycipőben. A szupinálást lúdtalp és bedőlő boka esetén ma egyöntetűen minden ortopéd orvos helyesli.
Játékos gyakorlatok a lábboltozat izmainak erősítéséért:
- a földön ülve egy labdát a két talpunk közé fogunk, letesszük és újra felvesszük
- a földre helyezünk egy zoknit (ülve a lábujjainkkal megfogjuk a zokni két végét), megmarkoljuk, felemeljük és széthúzogatjuk.
- ülve a földről, egyik lábunk ujjaival egy ceruzát "felmarkolunk", felemeljük és megkíséreljük a másik lábunk ujjaival átvenni, majd fordítva.
- állva mindkét lábunk ujjaival egy-egy kis golyót megmarkolunk. A golyókat fogva néhány lépést a talpunkon sétálunk.
- apróra tépett, földre szórt papírdarabkákat egyenként lábujjal felszedegetünk
valamint egy általam hasznosnak vélt eszköz: a DinoPad
Végezetül még egy fontos információ. Használt, kitaposott cipőt ne adjunk gyermekünkre, mert minden gyermek lábfejlődése más, így egy használt cipő egészségtelen helyzetbe kényszerítheti lábát.